Egy házibuliban voltam, ahol a jelenlevők 95 százaléka ovónéni volt. Nem volt sok kedvem odamenni, hisz 3 nappal elötte tört el a csuklóm, 6 hét gipsznek néztem elébe. De ott volt Ő. Kétszer már futólag találkoztunk a Közgáz Pinyóban, de csak pár szót beszélgettünk. Az elején itt sem volt másképp, de aztán kimentünk az erkélyre cigizni, és egyvégtében beszélgettünk egy másfél órát. Utána, mivel kicsit fáztunk, megbeszéltük, hogy bemegyünk, de rövidesen folytatjuk. Azt hittem csak én éreztem a beszélgetést különlegesnek, mert úgy tűnt, esze ágában sincs újra kimenni velem. De aztán rászántam magam, hogy megkérdezzem, akkor már nem megyünk -e ki. Erre ő: azt hittem te nem akarsz...
Még egy óra dumcsi után sikerült zavaromban ezt mondanom: Én kocsival vagyok, de mivel elég sokat ittam, nem szivesen vezetnék most. Ha "nem érted félre", szivesen hazakisérlek. Ezen jót mosolyogtunk, majd hazakisértem. Hazafelé mutattam neki egy sms-t, mely kb. így szólt:                                Dolgozz úgy, mintha nem lenne szükséged a pénzre
Szeress úgy, mintha nem bántott volna még senki
És táncolj úgy, mintha senki nem nézne..."                       Ő pedig azt mondta, ez nagyon szép, elküldöd majd nekem? Ehhez persze szükségem volt a számára... :)
A többi történelem. Bár ennek még csak 9 hónapja (sikerült halottak napján összejönnünk...), azóta minden tökéletes, és azt hiszem így is marad...

Egy üzleti partnerünk fogadásán ismertem meg. Táncoltam a kollégákkal, egy kedves, magas fiú nézett, mosolygott rám, aztán már csak ketten táncoltunk egy idő után.:) Gyalog indultunk haza, hazakísért, valahogy sikerült az éjszakai buszt rosszul kiválasztani, igy volt időnk jó sokat beszélgetni hazafelé.......térdig lekopott a lábam....:)) (Miközben nem sok hiányzott ahhoz, hogy jégtömbbé fagyjak...)Mai napig nem tudom megmondani, miért, de amikor elváltunk, és megkérdezte, mikor érek rá, azt mondtam, hogy egy hétig most nem fogok ráérni,mert sok programom van:))) Amúgy tényleg nem is hazudtam... Ő viszont ebből azt szűrte le, hogy foglalt vagyok már és biztos igy rázom le.... Ő viszont nekem kicsit "nyomulósnak" tűnt, úgy éreztem, maximum egy futó kaland lehet... Hát igy váltunk el az első találkozáskor... (Hozzáteszem még hogy ráadásul konkurenciánál dolgozott:)))...) Aztán egyik kolleganője vagy két napig rágta a fülét, hogy felhivott-e már a party óta...mert úgy illenénk egymáshoz.... Aztán végül felhivott, annak ellenére, hogy úgy érezte, nincs esélye nálam... Na, én a telefonhivás után szabaddá tudtam magam mégis tenni, lemondtam egy programomat..:)))) Azóta férj és feleség vagyunk, sőt, ami még szebb: család vagyunk, van egy csodás gyermekünk is..:)))