Az összejövős blog

Itt a tavasz, feltámadt a blog! Sajnos a postafiókom törlődött az inaktivitás miatt, úgyhogy ha valaki küldött sztorit az elmúlt fél évben, akkor megkérném hogy küldje újra. De addig is amíg régi vagy új történetekre várunk, lehet kommentezni és egy pár videót is felrakok kedvcsinálónak.

Egy klasszikus:

És egy kicsit keményebb:

Akik az előző körből kimaradtak....

Hogy az előző szép, de kissé szomorkás történet után egy kicsit oldódjon a hangulat, válogattam néhány könnyedebb összejövős hozzászólást az index fórumáról. Remélem ez meghozza a kedveteket az íráshoz is. :) (Ha van igény rá, lesz folytatása hamarosan.)

Az enyém hót prózai eset.
Házasságközvetítő iroda (anno 1980). Ki kell tölteni valami önismereti teszt-szerűséget is - lehet, hogy ez belejátszott a sikerbe.
Randi egy könnyen megközelíthető helyen, majd beülünk egy presszóba.
A hölgy, vagyis azóta egyfolytában Ő, pedig elkezd dumálni. Irtó jó, hogy nem, kell azon spekulálni, milyen támét szedjek elő.
Pár óra múltán (már egész máshol) többször belenézek a szemébe, csak úgy lazán.
- Mit nézel? - kérdezi.
- Olyan érdekes az arcod...
Fél perc csönd, majd fentiek megismétlődnek. De most már azt felelem:
- Tetszel.
- Nem akarsz megcsókolni?
Dehogynem.
Ezzel minden el is dőlt. Végleg.

Gargoyle volt olyan kedves, és miután az előző topicban egy hozzászólásában leírta összejövései történetét, megengedte hogy egy külön postot szenteljek neki. Azt hiszem érdemes volt. :)

(Gargoyle) 

Ma reggel Bond, James Bond örvendeztetett meg minket egy igen szép történettel, csak így tovább! :)

Ígéretemhez híven, álljon most itt egy történet tőlem is.

Épp egy elhúzódó, a vége felé nagyon szenvedős kapcsolat utáni szakítást hevertem ki, amikor egyik barátom felvetette, hogy nyaralás gyanánt elmehetnénk vitorlázni az Adriára. Már csak további 4 főt kellett toboroznunk a "mancsaftba", hiszen a hajó 6 fős volt. Sajnos végül nem jött össze a dolog, de végül is ennek köszönhetem, hogy megismerkedtem A-val. A történetet úgy írom le, hogy minden bekezdés egy, az összejövésünk előtti találkozást mond el.

Első (szerda):

A vitorlázás részletei miatt találkoztunk egy kávézóban először, négyesben: barátom (fiú), én (fiú, 23 éves) és a két lány, A (23 éves) és barátnője. Amint belépett az ajtón, emlékszem rögtön arra gondoltam "huhh, remélem ő az akire várunk". És igen. Odajöttek az asztalhoz, majd közös barátunk bemutatott minket egymásnak. Kinézetét illetően, kifogástalan megjelenésű volt, csinos, nőies (!), mégsem hivalkodó, ám sok kekeckedő kérdése és a viselkedése bennem kicsit negatív érzéseket keltett elsőre. A megbeszélést lezavartuk egy óra alatt, majd kiderült, hogy a két lány is készül menni egy pár nappal később esedékes balatoni fesztiválra, így én kapva kaptam az alkalmon és felajánlottam, hogy jöjjenek az én autómmal. A barátomnak láthatóan nem annyira tetszett az ötlet, de "viselkedett", ezúton is köszi. :)

Második (péntek):

 A lányok végül éltek a lehetőséggel és 2 nappal később már együtt száguldottunk az M7-esen Balaton felé. A fesztivál nagyon jó volt, igaz, csak egy estére tudtam lemenni (azt is csak A miatt tettem), mert kedden szigorlatom volt. Persze egész este A társaságát kerestem (igyekeztem nem túl feltűnően tenni), meghívtam egy-két pohár italra, beszélgettünk is pár szót, de hosszabb társalgásra nem volt lehetőség.

Harmadik (vasárnap):

Odakint hétágra süt a nap, én meg poshadok a négy fal között és tanulok (leginkább csak imitálom), mikor csöng a telefon: a vitorlázós barátom hív, mennek A-val usziba, van-e kedvem csatlakozni? Naná hogy van! Innentől kezdve már biztos a keddi bukás, de hát kit érdekel, ha A-t megnézhetem immáron fürdőruhában is?? Én csak amolyan pancsolós fajta vagyok, vagyis nem rovom a hosszokat az uszodában; megmártózás-száradás, majd folyamat ismétlése. Szerencsére A sem volt egy "úszóbajnok" így, mikor a barátom elment úszni végre lehetőségünk nyílt rendes beszélgetésre és hogy, hogynem hamar elmélyült társalgásba merültünk (míg mások a medencébe). Az uszoda után aztán úgy gondoltam itt a lehetőség, hogy elhívjam randizni, úgyhogy némi morfondírozás után (mit mondjak a telefonban??) felhívtam a mobilján. Kedves volt, abban maradtunk, hogy van kedve, de még visszaszól, hogy melyik nap lesz jó neki.

Negyedik (szerda):

 Szerda este találkoztunk, az esti tánc órája után vártam rá. Már rég nem éreztem ilyet, de bavallom kicsit izgultam is. Margit-sziget, Holdudvar, majd séta a holdfényes nyári éjszakában, sok-sok beszélgetés, az idő pillanatok alatt elrepült. Megbeszéltük, hogy másnap este még találkozunk, mert nekem sajnos pénteken el kellett utaznom külföldre 10 napra.

Ötödik (csütörtök):

Nos, itt már nem bíztam a véletlenre a dolgot, készültem. Délután vásárlás egy sajtboltban, majd hozzáillő bor és némi szőlő beszerzése. A második randink is nagyon jól sikerült, mint kiderült rengeteg dologban hasonlítunk, leginkább gondolkodásmódban, kicsit úgy is éreztem, mintha már ismerném. Sosem éreztem ilyet korábban, és azóta se. Későn este, már hazafelé menet egy kis meglepetést kilátásba helyezve rávettem (nem volt nehéz), hogy menjünk el egy közeli parkba. Ott aztán bor+sajtok elő, és fantasztikus éjféli "piknikbe" kezdtünk. Mondanom sem kell, nagyon örült a meglepetésnek, és ha lehet, még oldottabb, közvetlenebb lett a hangulat. Mint kiderült, ő is készült, egy válogatás CD-t kaptam ajándékba, hogy azt hallgassam az úton másnap. Eddigre már kiderült, hogy a vitorlázásból nem lesz semmi, és nyaralását firtató kérdésemre azt a választ kaptam, hogy valószínűleg valami last minute útra fog menni, de még nem tudja kivel, mert a barátnői addigra már majdnem mind megszervezték a maguk nyaralását. Nem tudtam kihagyni hogy viccesen felajánljam társaságomat, arra az esetre, ha senki mást nem találna. Persze kedvesen elengedte a füle mellett ezt. Végül hajnalban vittem haza, és a szokásos, ajtóig elkísérős, majd ott egymásra nézős jelenetnél a jelek alapján (testtartás, viselkedés, stb) úgy ítéltem meg, hogy elutasítana egy csókot (nem is tévedtem, mint utóbb kiderült), így udvariasan elköszöntem két puszival.

Öt és feledik

Már másnap, úton a határ felé heves SMS-ezés, e-mail minden nap, esténként telefon is (a mobilszámlám összegét inkább nem írom le, legyen elég annyi, hogy 1 perc roaming kb. 200 Ft+ÁFA volt akkortájt). Egyik nap internetes virágküldő szolgálattal küldettem neki egy csokrot a kedvenc virágából is. Aztán végül jött egy e-mail, amin nagyon meglepődtem. Elhívott nyaralni. Mindent megszervezett, kinézte az utat, biztosítást, stb., van-e kedvem elmenni vele egy görög szigetre egy hétre kettesben?... :) Úgy, hogy kb. 10 napja ismertük egymást, és még csak össze sem jöttünk, egy csók sem csattant el kettőnk közt! Természetesen azonnal igent mondtam.

Hatodik

Vasárnap érkeztem meg és hétfőn már indultunk is Görögországba. A szállás tökéletes volt, tengerre néző terasz, egyszerű, de kedves szoba, egyszóval álmodni sem lehetett volna jobbat. Az első este romantikus vacsora a kisvárosban, ahol laktunk, majd haza és aztán éjjel a teraszon, holdfénynél az első csók. Így leírva nagyon csöpögősnek hangzik, de nem volt az. Az a nyaralás volt életem talán legjobb nyaralása.

(Bond, JamesBond)

Örömhír! Pár nappal a blog indulása után meg is érkezett az első összejövős sztori (köszönet jadviga79-nek), amiben van elmaradt bemutató, kihalt metrószerelvény és a fiúknak egy kis leszólítás how-to is. A sztori alant:

Eddigi életem leghosszabb és egyben sorsfordító kapcsolata indult így, melyet elmesélek nektek.

18 évesen, éppen befejeztem egy iskolát és úgy döntöttem elhelyezkedem. Örültem, hogy végre felszabadultam, és hamarjában kerestem magamnak egy munkahelyet. Nem is tartott sokáig, hogy megtaláljam akkoriban megálmodott munkahelyemet. Február közepén elkészítettem egy próbamunkát, majd közölte leendő főnököm, hogy nagyon elégedett az eredménnyel, és szeretné tudni, hogy mikor tudnék kezdeni. Én kieszközöltem magamnak két hét pihenést és márciusra terveztem a kezdést. Beleegyezett, csak arra kért, mivel március elején, éppen a kezdést megelőző hétvégén lesz egy bemutató, jó lenne, ha ott megjelennék. Megbeszéltük a helyszínt és az időpontot. Eltelt a két hét, kipihentem magam, és azon a bizonyos vasárnapi napon elindultam „Rákosborzasztóra”, hogy megnézzem újdonsült kollégáimmal és főnökömmel a bemutatót. Találkoztunk a megbeszélt helyen, minden teljesen kihalt volt, rajtunk kívűl sehol senki. Egy lélek sem jött, minden zárva volt. Kis idő múlva főnököm telefonálgatni kezdett, majd hamarosan kiderítette, hogy a bemutatót az előző napon, szombaton nélkülünk tartották meg. Nem volt mit tenni, elindultunk hazafelé. Volt neki egy kis rozoga kispolskija, betuszkoltuk magunkat, és közölte velem, hogy Kőbánya-Kispestig el tud vinni, és ott majd felszállhatok egy metróra. Én ennek a lehetőségnek is nagyon örültem, igencsak messze voltam a lakhelyemtől. Sikeresen megérkeztünk a kék metró végállomásához, és a hétfői viszontlátás reményében elbúcsúztunk egymástól. Mivel túl sok kedvem nem volt az elmaradt program helyett hazamenni, úgy döntöttem elmegyek megnézem a testvérem sportversenyét, ahol számtalan baráttal is találkozhatok, és így fogom elütni az időt. Úgyhogy a Deák teret vettem célba. Felszálltam majd leülltem az alig pár emberrel megtöltött metróra és elindultunk. Elértük a következő megállót, a Határ útat és kinyílt az ajtó. Én az ajtóval szemben ültem egyedül, majd megszólalt a hang a metrón, jelezvén, hogy záródnak az ajtók, ekkor, szinte az utolsó pillanatban beugrott egy 25 év körüli srác az utolsó metrószerelvénybe, ahol én is ültem. Végigmért, majd leült velem szemben. Persze, én is őt néztem, mikor beugrott a metróba, de aztán nem nagyon tudtam megfigyelni, mert egyfolytában engem nézett, és ez nagyon idegesített. Talpig kabátban voltam, szóval ő sem sokat láthatott belőlem, de az arcomat nézte egyfolytában. Ehhez tudni kell, hogy nekem akkoriban nehezen ment ez a szemezés dolog. Egész egyszerűen nem tudtam ezzel mit kezdeni. Zavarba jöttem tőle. Miért néz? Mondjon vagy csináljon valamit, de azzal, hogy néz nem tudok mit kezdeni.... Így zavaromban már néztem mindenhová csak rá nem, ami persze nehéz volt a metrón látnivaló híjján. :)

Szerencsére végre eljutottunk a Deákra, úgyhogy kiszabadultam a „kelepcémből”. Nagy vehemenciával csörtettem a 2-es metró felé, majd mikor elfordítottam a fejemet, láttam, hogy a srác közvetlenül mögöttem robog, aztán hirtelen elém került és megszólított, méghozzá, ezzel a szöveggel:  „ Ne haragudj, tudom, hogy hülyén hangzik, de van barátod?” Hát nekem épp nem volt, és ahogy így elém állt, és jobban megnéztem magamnak, eléggé tetszett ahhoz, hogy az otthoni számomat megadjam neki. Majd ezután közölte, hogy ő most vidékre utazik, de 5 nap múlva visszajön és akkor majd felhív. Ezzel sarkon fordult és otthagyott. A meglepetéstől szólni sem tudtam, mert akkor éppen nagyon ráértem volna beszélgetni. Szóval, szépen elballagtam a sporteseményre, és próbáltam minél hamarabb kiverni a fejemből ezt az egészet és semmi reményt sem fűzni a dologhoz, és a „na ebből se lesz semmi!” gondolatokkal tompítottam.

5 nap múlva pénteken felhívott a srác a munkahelyemen, és elhívott vacsorázni, amitől leesett az állam, egyrészt nem számítottam rá, hogy felhív, a munkahelyi számot nem is ismerte, harmadrészt, mert 18 évesen ritkán jártam vacsizni az évfolyamtársakkal, mondhatni soha. :)

Megvolt az első randi, ahol sikeresen összetalálkoztunk az előző pasim baráti köréből egy lánnyal, aki prímán így is mutatott be engem az ő pasijának, mint XY volt barátnője... ezúton is köszi mégegyszer.... :) Mindenesetre az ezen az estén létrejött kapcsolat 8 évig tartott.

(Jadviga79)