Ma reggel Bond, James Bond örvendeztetett meg minket egy igen szép történettel, csak így tovább! :)

Ígéretemhez híven, álljon most itt egy történet tőlem is.

Épp egy elhúzódó, a vége felé nagyon szenvedős kapcsolat utáni szakítást hevertem ki, amikor egyik barátom felvetette, hogy nyaralás gyanánt elmehetnénk vitorlázni az Adriára. Már csak további 4 főt kellett toboroznunk a "mancsaftba", hiszen a hajó 6 fős volt. Sajnos végül nem jött össze a dolog, de végül is ennek köszönhetem, hogy megismerkedtem A-val. A történetet úgy írom le, hogy minden bekezdés egy, az összejövésünk előtti találkozást mond el.

Első (szerda):

A vitorlázás részletei miatt találkoztunk egy kávézóban először, négyesben: barátom (fiú), én (fiú, 23 éves) és a két lány, A (23 éves) és barátnője. Amint belépett az ajtón, emlékszem rögtön arra gondoltam "huhh, remélem ő az akire várunk". És igen. Odajöttek az asztalhoz, majd közös barátunk bemutatott minket egymásnak. Kinézetét illetően, kifogástalan megjelenésű volt, csinos, nőies (!), mégsem hivalkodó, ám sok kekeckedő kérdése és a viselkedése bennem kicsit negatív érzéseket keltett elsőre. A megbeszélést lezavartuk egy óra alatt, majd kiderült, hogy a két lány is készül menni egy pár nappal később esedékes balatoni fesztiválra, így én kapva kaptam az alkalmon és felajánlottam, hogy jöjjenek az én autómmal. A barátomnak láthatóan nem annyira tetszett az ötlet, de "viselkedett", ezúton is köszi. :)

Második (péntek):

 A lányok végül éltek a lehetőséggel és 2 nappal később már együtt száguldottunk az M7-esen Balaton felé. A fesztivál nagyon jó volt, igaz, csak egy estére tudtam lemenni (azt is csak A miatt tettem), mert kedden szigorlatom volt. Persze egész este A társaságát kerestem (igyekeztem nem túl feltűnően tenni), meghívtam egy-két pohár italra, beszélgettünk is pár szót, de hosszabb társalgásra nem volt lehetőség.

Harmadik (vasárnap):

Odakint hétágra süt a nap, én meg poshadok a négy fal között és tanulok (leginkább csak imitálom), mikor csöng a telefon: a vitorlázós barátom hív, mennek A-val usziba, van-e kedvem csatlakozni? Naná hogy van! Innentől kezdve már biztos a keddi bukás, de hát kit érdekel, ha A-t megnézhetem immáron fürdőruhában is?? Én csak amolyan pancsolós fajta vagyok, vagyis nem rovom a hosszokat az uszodában; megmártózás-száradás, majd folyamat ismétlése. Szerencsére A sem volt egy "úszóbajnok" így, mikor a barátom elment úszni végre lehetőségünk nyílt rendes beszélgetésre és hogy, hogynem hamar elmélyült társalgásba merültünk (míg mások a medencébe). Az uszoda után aztán úgy gondoltam itt a lehetőség, hogy elhívjam randizni, úgyhogy némi morfondírozás után (mit mondjak a telefonban??) felhívtam a mobilján. Kedves volt, abban maradtunk, hogy van kedve, de még visszaszól, hogy melyik nap lesz jó neki.

Negyedik (szerda):

 Szerda este találkoztunk, az esti tánc órája után vártam rá. Már rég nem éreztem ilyet, de bavallom kicsit izgultam is. Margit-sziget, Holdudvar, majd séta a holdfényes nyári éjszakában, sok-sok beszélgetés, az idő pillanatok alatt elrepült. Megbeszéltük, hogy másnap este még találkozunk, mert nekem sajnos pénteken el kellett utaznom külföldre 10 napra.

Ötödik (csütörtök):

Nos, itt már nem bíztam a véletlenre a dolgot, készültem. Délután vásárlás egy sajtboltban, majd hozzáillő bor és némi szőlő beszerzése. A második randink is nagyon jól sikerült, mint kiderült rengeteg dologban hasonlítunk, leginkább gondolkodásmódban, kicsit úgy is éreztem, mintha már ismerném. Sosem éreztem ilyet korábban, és azóta se. Későn este, már hazafelé menet egy kis meglepetést kilátásba helyezve rávettem (nem volt nehéz), hogy menjünk el egy közeli parkba. Ott aztán bor+sajtok elő, és fantasztikus éjféli "piknikbe" kezdtünk. Mondanom sem kell, nagyon örült a meglepetésnek, és ha lehet, még oldottabb, közvetlenebb lett a hangulat. Mint kiderült, ő is készült, egy válogatás CD-t kaptam ajándékba, hogy azt hallgassam az úton másnap. Eddigre már kiderült, hogy a vitorlázásból nem lesz semmi, és nyaralását firtató kérdésemre azt a választ kaptam, hogy valószínűleg valami last minute útra fog menni, de még nem tudja kivel, mert a barátnői addigra már majdnem mind megszervezték a maguk nyaralását. Nem tudtam kihagyni hogy viccesen felajánljam társaságomat, arra az esetre, ha senki mást nem találna. Persze kedvesen elengedte a füle mellett ezt. Végül hajnalban vittem haza, és a szokásos, ajtóig elkísérős, majd ott egymásra nézős jelenetnél a jelek alapján (testtartás, viselkedés, stb) úgy ítéltem meg, hogy elutasítana egy csókot (nem is tévedtem, mint utóbb kiderült), így udvariasan elköszöntem két puszival.

Öt és feledik

Már másnap, úton a határ felé heves SMS-ezés, e-mail minden nap, esténként telefon is (a mobilszámlám összegét inkább nem írom le, legyen elég annyi, hogy 1 perc roaming kb. 200 Ft+ÁFA volt akkortájt). Egyik nap internetes virágküldő szolgálattal küldettem neki egy csokrot a kedvenc virágából is. Aztán végül jött egy e-mail, amin nagyon meglepődtem. Elhívott nyaralni. Mindent megszervezett, kinézte az utat, biztosítást, stb., van-e kedvem elmenni vele egy görög szigetre egy hétre kettesben?... :) Úgy, hogy kb. 10 napja ismertük egymást, és még csak össze sem jöttünk, egy csók sem csattant el kettőnk közt! Természetesen azonnal igent mondtam.

Hatodik

Vasárnap érkeztem meg és hétfőn már indultunk is Görögországba. A szállás tökéletes volt, tengerre néző terasz, egyszerű, de kedves szoba, egyszóval álmodni sem lehetett volna jobbat. Az első este romantikus vacsora a kisvárosban, ahol laktunk, majd haza és aztán éjjel a teraszon, holdfénynél az első csók. Így leírva nagyon csöpögősnek hangzik, de nem volt az. Az a nyaralás volt életem talán legjobb nyaralása.

(Bond, JamesBond)